„Nem a tudat tartalma változik, hanem maga a tudat.”
C. G. Jung
Zen meditáció - zazen
 A zen a kelet-ázsiai buddhizmus legjelentősebb ágazata. A szó elmélyülést, meditációt jelent, tehát a zen igazából nem vallás, hanem egy gyakorlat, ami Buddha tanításain és a meditálók évszázados tapasztalatain alapul.
Az idők során a szó jelentése kiterjedt minden olyan tevékenységre, amelyeknek alapja egy bizonyos módszer segítségével történő elmélyülés. Ennek különféle megjelenési formái a festészet, a kalligráfia, a haiku-költészet, a zene, a kerámia, a teaszertartás, és még sorolhatnánk. Mindezeknek az alapja a zen meditáció: a zazen.
A zen meditáció gyakorlata három területre bontható: testtartás, légzés és szellemi folyamatok szabályozása.
Lótuszülés – a legstabilabb testtartás
Többféle módon ülhetünk. A testhelyzet legyen lazább, mint az álló helyzet, de ne olyan laza, mint a fekvés, és legyen alkalmas hosszú ideig tartó mozdulatlanságra. Az energia szabad áramlása miatt fontos, hogy csípőnk egy kissé előredőljön, ugyanúgy, mint állás közben. Ha széken ülünk, csípőnk egy kissé összecsúszik, ami akadályozza az energia áramlását, és a hátunkat is jobban meg kell feszítenünk.
 A legalkalmasabb pozíció a lótuszülés. A jobb lábfejet emeljük a bal, a bal lábfejet a jobb combra, úgy, hogy a jobb végtag alulra kerüljön. Jobb oldalunk az „aktívabb”, alulra helyezve „nyugalmi” állapotba kerül.
A kezek tenyérrel fölfelé, a hasat érintve nyugszanak a sarkakon, a balkéz van felül. Két hüvelykujjunk hegye összeér, így az energiát körbevezetjük testünkön.
A has kidülled, a laza vállakat kissé hátrahúzzuk, az állat toljuk a mellkas felé. Így egyenes helyzetbe kerül a nyak, a tarkó, és a gerinc, az izmok ellazulnak.
Tegyünk egy vastag párnát a fenekünk alá, mert a hát és a gerinc így könnyebben tartható, és a tárd csak így talál stabil helyzetet a talajon támaszkodva.
Ha túl nehéz ez a tartás, ülhetünk törökülésben, vagy széken. Ha széken ülünk, akkor a szék szélén helyezkedjünk el olyan módon, hogy a csípőnket kissé előre tudjuk dönteni, és a hasunk kidülledjen.
A légzés – a nyugalom
 A légzésünk „normál” estben, azaz a hétköznapok során felszínes. Mint mindennel, ezzel is sietünk, így amikor már elkezdünk belélegezni, a levegő még nem távozott teljesen tüdőnkből. Ahogy a légzés a meditáció kezdetével egyre egyenletesebbé, nyugodtabbá válik, megfigyelhetjük, hogy sokkal hosszabb ideig tart, és több levegőt vagyunk képesek ki és belélegezni, mint általában.A hasi légzés orron keresztül történik. A rekeszizom kitágításával, szinte szívás nélkül áramlik be a levegő, kilégzéskor pedig erőlködés nélkül kifújjuk, amit csak lehet.
A meditáció első lépéseként, az összpontosításhoz javasolt a lélegzet számolása. A kilégzést kell számolni tízig, majd ha elértük, újrakezdjük. A figyelem persze először elkalandozik, ilyenkor egyszerűen térjünk vissza a légzés figyelésére és számolására. A gondolatok és érzések egy idő után elcsitulnak.
A koncentráció tárgya
Két módszer van a koncentráció, így a meditáció elmélyítésére. Az egyik szerint egy kaon-nak nevezett, zen találós kérdésen kell meditálnunk, ami meghökkentő, és megoldhatatlan. Ilyen kérdés például: „Milyen volt az arcod, mielőtt szüleid találkoztak?”, „Milyen a hangja egy harangnak, ha nem kondítják meg?”, stb.
A meditációk során eleinte ésszerű megoldásokat keresünk, de azután is újabb és újabb válaszokat kell találnunk a további meditációk alkalmával, akkor is ha már elfogytak a logikus feleletek. Ez nagyobb erőfeszítést kíván, ugyanakkor a fogódzó, szellemi kapaszkodó elengedését is. Ennek eredménye, hogy a meditáló egyszerre csak magára eszmél, hiszen ő maga a megoldás.
 A másik módszer alapja az, hogy most semmi sem fontos, csak a MOST. Nem keressük a megvilágosodás élményt, nem idézünk fel tapasztalatot, minden cél, érdek és gondolatok nélkül egyszerűen csak ülünk. Nem az egyszeri megvilágosodás élményét keresünk, mert ez az élmény nem egyszeri, hanem állandó. A meditáló készen áll az élmény befogadására, akár különleges az élmény, akár hétköznapi.
A meditációt itt a légzés segíti. Az összpontosítás során egyre kevesebbszer kalandoznak el a gondolatink, egyre kevesebb érzés bukkan fel, és egyszerre elérjük azt az állapotot, ahol már nincs gondolatunk, csak a tiszta tudatosságunk.
A zen meditáció fizikai hatásai
A zen meditáció kezdetén a légzésszám csökken, és a meditáció alatt végig egyenletesen alacsony marad. Ugyanakkor mélyebbé is válik, de az alacsony légzésszám ezt ellensúlyozza, így megfigyelhető, hogy az oxigénfogyasztás is csökken. Az anyagcsere 80-85%-a teljes fizikai és pszichés nyugalomban tapasztalható anyagcserének. Mindennek hatására a sejtek és az idegrendszer is megpihennek, megújulnak.
Meditálás közben teljes az „én érzet”. Érzünk minden testünkben végbemenő folyamatot: a levegő útját, a véráramlásunkat, a szívdobbanásunkat. Teljes tudatunkkal jelen vagyunk, és érezzük saját magunkat, és saját magunkban egész világunkat.
A zen nem egy filozófiai, vagy vallási irányzat, hanem egy gyakorlat. Saját univerzumunkat bejárva lehetővé teszi, hogy megismerkedjünk saját, tiszta tudatunkkal.
|
vissza a címoldalraangyalut.honlapepito.hu címoldalára • Lap tetejére • Oldaltérkép • Hirdess oldalainkon! |